A tenziométer vízzel töltött mûanyag csõbõl áll, amelynek alsó vége porózusos kerámiacsúcsban végzõdik. Felsõ végét egy manométer zárja le. A kerámia csúcsot a talajban a mérni kívánt gyökérzóna mélységében kell elhelyezni. A zárt rendszernek tekinthetõ tenziométerbõl a száradó talaj a vizet kiszívja. Az öntözés megfordítja ezt a folyamatot. Az egyensúlyi állapotra jellemzõ vákuum mértékét a manométer mutatja. A mûszer leírásában megtalálhatók az ajánlott leolvasási értékek, amelyek jelzik ha a növény gyökérzónájában vízhiány keletkezik és öntözés szükséges. Vannak villamos jelkimenettel rendelkezõ típusok is, amelyek további lehetõséget jelentenek az öntözés ellenõrzésében és irányításában. A talaj nedvességtartalmát a szívóerõ függvényében ábrázolva, a 0-3 tartományban megszerkezthetõ a pF görbe, amelyrõl közvetlenül leolvashatók a különbözõ szívóerõvel kötött nedvességfrakciók értéke. A tenziométeren a szívóerõ mértéke kPa-ban olvasható le, amelynek jelentése a következõ: 
0 - 10   A talaj telített. A leolvasott értékek ebben a tartományban túlöntözöttséget vagy vízzel    átitatott talajt jeleznek. 
10 - 25   Szántóföldi vízkapacitás. Kielégítõ öntözöttség a legtöbb növényhez. 25 - 50   Normál leolvasási értékek az öntözés elkezdéséhez. Az alsó értéktartomány durvaszövetû, homokos talajoknál, különösen forró, száraz éghajlaton. A felsõ értéktartomány hideg, nedves klímáknál, és olyan talajoknál, mint az agyag, nagy vízmegkötõ kapacitással. 
50 - 75   Ebben a tartományban lényeges az öntözés az optimális növekedés fenntartásához. A 75 és azon túl terjedõ leolvasások azt jelentik, hogy a növény nem képes elegendõ vizet felszívni a talajból és következésképp csökken a terméshozam.